Most ép Jászapátiban- Éva szülővárosa, így itt szervezte meg első közös kiállításunkat. Nagy várakozás előzte meg, mennyien fognak eljönni, sikerült-e megmozgatnia az embereket. Nos, azt hiszem teljes a siker. Sokan voltak ott, képviselőstül, polgármesterestül. A képeket gyorsan felraktuk közös erővel, és vártuk a megnyitót. Majorosi Mariann, a Csík zenekar énekesnője meg egyenesen fantasztikus volt. Két számot énekelt (persze a Most múlik pontosan-t is) és nagyon kedves volt velem, amit a kép is bizonyít.
Meglátjuk mi lesz a kiállítás végén, bizakodunk.

Horvátországból hazafelé megálltunk Keszthelyen a Festetics Kastélynál. Itt rendezte meg Kárpáti Tamás a Hungarikonok újabb kiállítását. Nekem is jöttek vendégeim, hisz most mutattuk be elsőként a Nemzeti dalhoz készített képemet. volt tv-interjú, meg fotós is jócskán. Na meg megnyitó személyiség, Deutsch Tamástól Ungvári Tamásig, P. Szabó Ernő rólam is sokat beszélt, Armand meg egy szép verset mondott. Kicsit talán rossz helyen volt a képem, de hát valljuk meg, a terep erre a fajta kiállításra kevésbé alkalmas. De nem panaszkodom, örülök hogy ott lehetek, immáron három munkával. Ja és együtt kávézhatok a “nagyokkal”, vagy ők velem:))) az idő eldönti…

Debrecenbe kéne menni…hát el is mentünk:) Majoros Laci új kiállító helyett hozott létre és elsőként engem hívott oda. Társamul szegődtette a néhai Szabó Lászlót, a világhírű szobrászt, ki még az 50-es években Picassoval is szerepelt kiállításon. Szabó egy igazi lator lehetett, unokájától megtudtam, 28 gyereket potyogtatott szét a világban…világrekord:)))
Mikor megérkeztünk, hát leesett az állam, mint a szobroktól, mint a galériától. Egy régi belvárosi raktárból lett kialakítva, gyönyörű tereket hoztak létre és ezekbe rakták az én színpompás (a közönségből mondta valaki) és Szabó fekete és fehér kőszobrait. Mondhatom, elérzékenyültem a látványtól. Persze eljátszhatnám, hogy ez természetes, meg hogy megszoktam, de nem, ilyet nem lehet megszokni…ilyenbe ritkán jutok, jutottam. Rengetegen jöttek el (bár Laci keveselte), a megnyitón fiatal zenészek koncerteztek (Most múlik pontosan…úgy látszik ez a szám végigkísért már:) és el kell mondjam, hogy Majoros Laci megnyitóján azt gondoltam, hogy így, ilyen barátian, ilyen érzelmesen, szívből jövően senki sem magasztalt fel…zavaromban ide-oda nézegettem. Angit kerestem a szememmel és láttam, hogy kicsattan a boldogságtól. Majorost fogom mindenhova elhívni megnyitni:)

Nagy fába vágtuk a fejszénket! Ludvig Zoli, Korbely Pisti és én elvállaltuk egy kis kápolna kifestését, “szentesítését”. Később csatlakozik hozzánk Sebestyén Jani és Ludvig Dani is. Színhely a Kendlimajor melletti Kisrécse. Lúcia, a polgármesterasszony nagy örömmel fogadta a felajánlásunkat, hisz teljesen ingyen dolgoztunk…nincs is ezzel semmi baj, főleg, ha hozzák a sütiket és a demizsonokat. Nos ezek csak nem akartak érkezni. Sebaj! Uccu neki, csinálunk valami “artot”.
Amikor megláttam a nagy fehér falakat, csak ültem vagy félórát. Mondhatnám azt, hogy megcsapott az időtlenség szele, meg hogy ezek a képek ott lesznek még halálunk után is, hacsak nem jön egy újabb “meszelési” hullám. Így is volt, dermesztő érzés volt.
Zoli kiadta a jelszót: Angyalokat festünk. Nekem a bejárat két oldala jutott, Mihály és Gábriel Arkangyalok. Gyorsan felvázoltam, egyik nap az egyik angyal repült a falakra, másnap a másik. Közben jókat frocliztam Pistit, akinek sehogysem sikerült megtalálni, mit is akar valójában. Aztán szerdára ő is befejezte a maga részét. Zoli az oltár körül serénykedett a tőle megszokott precizitással. Mondanom sem kell, hogy a falubeliek némelyike furcsán állt a munkánkhoz, és nem is érkezett semmilyen süti sem.
Kedden és szerdán elmentünk Tiborcz Iván jazzkocsmájába, Bagóhegyre. Különleges volt (mindig az) hogy összegyűlt a három Tiborcz fiú + egyikük felesége (aki félig német, félig magyar lány) és fantasztikus koncertet adtak, szinte csak nekünk, hisz a kocsmában ilyentájt csak elvétve van vendég. Bezzeg a Jazzland alkalmával, de az máskor van. Valahogy úgy éreztem, ezek a srácok szinte mindenen tudnak játszani…bármilyen hangszert vettek elő, abból pillanatokon beül zene lett..és milyen! A német feleség magyarul énekelt megzenésített Ady verseket !!! de a legszívszorítóbb a tegnap esti Szomorú vasárnap előadása volt, három nyelven…szóval még hullafáradtan is alig akartunk elmenni aludni.
aki teheti nézze meg a kápolnát is, no meg a jazzkocsmát